Szombat este 17 órától Rácz Ervin helyi lelkész hirdette az Igét: „Abban nyilvánult meg Isten irántunk való szeretete, hogy az ő egyszülött Fiát küldte el Isten a világra, hogy éljünk általa." (1Ján 4,9). Az igehirdető felhívta a figyelmet, hogy nekünk valóban élnünk kellene az Isten szeretetével. Ehelyett mi azt az ajándékot sokszor nem fogadjuk, továbbküldjük, mert azt hisszük, másnak van szüksége rá, esetleg csupán ünnepi díszként kezeljük, mint Kis Jézuskát. Sokan pedig azt hiszik, hogy túlélőcsomag, amit csak a bajban, a szükségben használnak. Az élet minden területén szükségünk van erre a csomagra, élnünk kell vele.
A gyermekek bizonyságtétele mosolyt csalt a gyülekezet ajkára, az ifjak pedig tanulságos történetet tolmácsoltak, a végén pedig a gyülekezet együtt kántált.
A vasárnap délelőtti istentiszteleten úrvacsorai közösségben örült a bűnbocsánatnak a gyülekezet. Vajas Petra az ézsaiási protoevangéliumot hozta: „A nép, amely sötétségben jár, nagy világosságot lát. Akik a halál árnyékának földjén laknak, azok fölött fény ragyog föl. Te megsokasítod e népet, nagy örömöt szerzel neki, és úgy örvendeznek előtted, mint ahogy az aratók örülnek, és úgy vigadoznak, mint amikor zsákmányt osztanak. Mert terhes igáját és háta vesszejét, nyomorgatójának botját összetöröd, mint Midján napján. Mert a vitézek harci saruja és vérrel szennyezett öltözete elég, és tűz eledele lesz. Mert egy gyermek születik nekünk, fiú adatik nekünk, és az uralom az ő vállán lesz. Így nevezik: Csodálatos Tanácsadó, Erős Isten, Örökkévaló Atya, Békesség Fejedelme!" (Ézsaiás 9,2-6) Nekünk nem a sötétségre kell néznünk, hanem a sötétségben kell észrevegyük a világosságot! Sötéten látó panasz helyett a hála legyen az ajkunkon, vegyük észre Isten világos útmutatását! - buzdított a szatmárpálfalvai származású, Debrecenben tanuló teológus.
Az úrvacsorai közösség és a felszabadulás megélése után Szakács Imre főgondnok köszöntötte a legátust, „kis tiszteletes asszonyt", és kívánt áldást életére.